Hogyan válhat erőforrássá a múlt és hogyan alakítható szabadon a jövő? – címmel tartott előadást Pál Feri atya a Civil Házban.
Az emlékező és a tapasztaló énről, a jelenben levésről, az itt és most fontosságáról beszélt Pál Feri atya azon a lakossági fórumon, ami a ‘Hogyan válhat erőforrássá a múlt, hogyan alakítható szabadon a jövő?’ címmel került megrendezésre a Zuglói Civil Házban. Daniel Hahneman kutatásai alapján magyarázta el a jelenlévőknek többi között azt, hogy min múlik a jelenben megélhető boldogság.
Fotó: Képszerkesztőség / kepszerk.hu
Ennek érdekében érdemes elevenen észben tartani a múlt pozitív fordulatait. A mentálhigiénés szakember elmondta, a legtöbb ember hajlamos arra, hogy negatív fordulatokról negatív fordulatokra mesélje el élete történetét, pedig a pozitív eseményekre való visszaemlékezés boldogabbá tesz. Azt is hangsúlyozta, azok cselekszenek jól, akik elevenen őrzik életük csúcsélményeit, amelyek nem feltétlenül rendkívüliek. Arra is rávilágított, hogy nincs olyan történet, amit ne lehetne bizonyos szemszögből annak bizonyos elemeit pozitív élményként átértelmezni.
Fotó: Képszerkesztőség / kepszerk.hu
Pál Feri atya előadásában nagy hangsúlyt kapott az is, hogy milyen életcélokat érdemes kitűznünk, ha azt szeretnénk, hogy azok a jelenben is elégedettséggel töltsenek el. Ezeket négy pontban összegezte. Először a hosszú távú, akár halálon túli életcélokról (a nagypapa még életében szétosztja vagyonát, hogy láthassa gyermekei, unokái boldogságát) beszélt. Majd a belső életcélokról, miszerint például ‘legyek profi a szakmámban’! Kitűzött életcél az énközpontú belső életcélokon kívül az, hogy olyan ember akarok lenni, aki mellett boldog a társa. Végül azt tanácsolta, hogy személyes, egyedi életcéljainkat érdemes összefüggésbe hozni olyan dolgokkal, amelyekkel többek leszünk, többet érünk. Itt Martin Luther King Van egy álmom kezdetű beszédéből idézett.
A népszerű előadót vastapssal jutalmazták az érdeklődők.
