Csodafegyvernek szánták, most mégis úgy tűnik, visszafelé sült el a rezsicsökkentés. Az alacsony energiaárakhoz szoktatott budapestieket — és természetesen a vidéken élőket is — sokként érte a rezsi drasztikus emelkedése. Hogyan spórolhatunk? Mit tehet az egyén és mit tehetnek az önkormányzatok? – ezekre a kérdésekre kereste a választ ’A Városért Egyesület’ novemberi kerekasztal-beszélgetése, amelyet Horváth Csaba, Zugló polgármestere vezetett az egyesület elnökeként.
Nemhogy hőszigetelő táblákhoz és hőszivattyúkhoz, de még napelemekhez sem tudott sok ember gyorsan hozzájutni abban a vészhelyzetben, amikor az energiaárak az egekig ugrottak. Nekik is hasznos volt a Magvető Caféban rendezett kerekasztal beszélgetés, amely nemcsak a környezeti tudatosságra hívta fel a figyelmet, de tévhiteket is igyekezett eloszlatni.
„Meglepően alacsony volt az energia ára, mint amit a valóság megkövetelt volna, amiben jó nagy adag spekuláció és jó adag bel- és külpolitika is volt, továbbá hatalmi törekvések, amelyek a mostani helyzethez vezettek. Ma sem tudjuk igazán, mennyiért vásárolja a kormány az energiát. Tehát óriási spekuláció zajlik a háttérben, hogy minél több hasznot fölözzenek le az érintettek” – vélte Balog Róbert, a Budapesti Közművek Zrt üzleti és ügyfélkapcsolati igazgatója, amikor az energiaválság kialakulásának okairól kérdezte Horváth Csaba polgámester.
Az alaptétel persze így hangzott: „A korábbi rezsicsökkentés csökkentése vezetett alapvetően az energiaválsághoz – jelentette ki Szegő Judit, a Levegő Munkacsoport éghajlatvédelmi és lakossági égetés elleni projektjének képviselője.
Senki nem az erőművekkel szerződik közvetlenül, hanem rengeteg a köztes szereplő az atomenergia-vásárlása esetében is – ezt Pej Zsófia, az Energiaklub programvezetője mondta el. Hiába csak 12 Ft az atomenergia egységnyi előállítási költsége, a végső ár sok körön megy át, mire véglegesül. Számos szerződést csak hosszútávra kötnek meg, amelyekbe nem lehet belenyúlni, a mostani helyzet pedig váratlan fordulatot hozott.
A hálózati díjakat is radikálisan emelték, nemcsak az energia árát, aminek indoklására nehéz választ találni – szögezte le a polgármester, amire reagálásként a Levegő munkacsoport képviselője elmondta: „Kéziirányítású az energiaárak meghatározása is. Fél Paks-bloknyi napelem van ma már a háztetőkön országosan, de ez a kimaradókon nem segít. Óriási hibatá követett el a kormányzat azzal, hogy a rezsicsökkentés nem szociális alapon történt, sőt a szegényebbek azon is veszítettek, hogy a rendszer a legkevésbé őket támogatta.
Balog azt a problémát is megemlítette, hogy az önkormányzatok által fenntartott intézmények piaci árat kénytelenek fizetni az energiáért, miközben a büdzséjük ezt nem teszi lehetővé. Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy a lakosság pazarolt ezidáig, mert a rezsicsökkentés miatt nem érezték, hogy korlátai vannak a fogyasztásnak.
A polgármester elmondta, nem a környezettudatosság volt a legfontosabb szempont az elmúlt évtizedekben sem a vállalatok, se a lakosság körében. A távfűtés a legelismertebb környezetbarát fűtési mód volt. Ezidáig. Ezentúl más lesz, ebben lehet reménykedni. S abban is, hogy nem fogják 24-26 fok mellett télen kinyitni az ablakokat az emberek – feltételezte a mostani helyzetet ismerve.
„A negyedik generációs távhőrendszerek a megújuló energiák befogadására és elosztására képesek” – ismertette Balog. Sajnos a magyar rendszer egyelőre nem ilyen. A hulladékégetés, nem gázbázison termelt energia volt eddig a legkörnyezetbarátabb. Geotermikus hőtermelés is idetartozik, mert 70 helyett már 30 C fokos vízzel is kiválóan lehet fűteni.
A hulladékpiramis tetején a spórolás és energiatudatosság áll. Télen nem ülhetünk otthon rövidnadrágban – ez is a tudatosság része. A hőszivattyú rendkívül hatékony, de csak a jól szigetelt épületeknél érezhetjük magunkat komfortosan. Tévútra visz a nem régóta elérhető támogatási forma, amelynek során elektromos árammal szervezik a fűtést, ami hazánkban rossz kombináció. Sokakat félrevisznek ezzel – vélte Pej Zsófia.
Nyáron a kényszerhatárok következményeként felmerült a kérdés, illetve egyre több helyen jelentették be, hogy iskolák fatüzeléssel helyettesítik a korábbi fűtést – vajon jó-e ez a megközelítés – tette fel a kérdést a polgármester. Ezt megerősítették a panel résztvevői, hogy egyre többen térnek át a szilárd tüzelésre, a fakitermelés is megugrott, mert nemcsak az iskolák, de a lakosság zöme is erre áll át. Pedig ezt kerülni kellene. Balog hozzátette: nem meglepő, hogy ilyen reakciót váltott ki az áremelés az iskolavezetőkben, hisz még a szomszédunk, Bécs hőhasznosításától is fényévekre vagyunk – sok tekintetben elmaradott a mi fűtési rendszerünk.
Ennek kapcsán parázs vita alakult ki a hulladékégetés környezeti hatásairól. A szemétégetés azon változata, amikor a vietnámi papucsot égetik el, valóban sok kárt okoz mindannyiunknak – szögezte le Horváth Csaba. Félmillió olyan épületünk van, amit új technológiákkal kellene szigetelni. AZ EU csodafegyverként innovatív gondolatokat szokott megfogalmazni, s most ebben is bíznunk kell, mert ez a fajta kitettség a Covidhoz hasonló váratlan válságot idézett elő.
Pej Zsófia úgy látja, hogy az Unió operatív programjainak kidolgozása mindig az adott ország feladata, valóban csak ötleteket ajánl Brüsszel. Az előző tervezési periódusban konkrét összegeket határozott meg a kormány az energiatakarékossági programokra, amelyeket felülírt a válság. Egyébként nem is a panel, hanem a jól ismert Kádár-kocka épületek vannak ebből a szempontból a legrosszabb állapotban. A lakosság ezeket általában nem is nagyon tudja, s azt sem, mit jelent a mélyfelújítás, pedig nagyon komolyan meg kellene tervezni a felújítás menetrendjét.
A rezsicsökkentés korlátja volt a hatékonyságnak. Miként lehetne megállapítani és milyen ösztönzőkkel lehetne az energia díját mérsékelni, hogy kevésbé kiszolgáltatottal legyünk? – hangzott a következő kérdés.
Nem autópályákra, hanem klímavédelemre kellett volna sokkal többet költeni, s az EU hibázott abban is, hogy az erre szánt pénzeket nem körültekintően ellenőrizte – vélte Szegő Judit.
Az energiaárakat és a szocpol támogatásokat alaposan szét kellene választani – érvelt Balog Róbert. A szociálpolitika legyen markáns, az energiaárakat pedig az externális költségeket bevonva kell kikalkulálni, hogy ne legyen torzított a piac. A fáról leszedett cseresznye 1000 forintos árában benne van a fa élete és a kétkezi munka is. Ehhez hasonlóan sok-sok tényezőt kell az energiaárak számításánál figyelembe venni. Ne keverjük össze a szociális gondoskodást az árak manipulálásával! – hívta fel a figyelmet a Budapesti Közművek Zrt üzleti és ügyfélkapcsolati igazgatója.
Zugló úgy spórol, hogy péntekenként otthonról dolgozunk – tudták meg a hallgatók a polgármestertől. De további költségcsökkentésekre is szükség van. Szegő szerint energiaköltségeink 70%-át a fűtés viszi el. A megválasztott hőfok szintén fontos szempont, emellett a szellőztetés is, amely rövidebb és intenzív legyen. Melegvízhasználat – szintén sok energiát visz el. A zuhany olcsóbb ebből a szempontból. A kazán maximált hőmérsékletét is érdemes mérsékelni, mivelhogy minden egyes fok csökkentésével 6-7%-os fogyasztást tudunk megspórolni. Főzésnél is spórolhatunk: használjunk fedőt, kuktát, dunsztoljuk az ételeket. Az elektromos gépek nem sokat fogyasztanak – 1-2%-ot (hűtő, hajszárító, tv, stb.), de ne áltassuk magunkat azzal, hogy ha ezekkel nem terheljük a számlát, hisz sok kicsi sokra megy.
Balog ezenfelül a tudatosságot hangsúlyozta, mint legfontosabb energiatakarékossági eszközt. A mostani körülmények arra késztetnek mindenkit, hogy lépésről lépésre gondolja át, hol és mennyit tud spórolni, mert ez a legbiztosabb energiatakarékosság és környezetvédelem.
Két kérdés is érkezett a panelvita közben, miként lehet átalakítani az energiafaló készülékeket. Ami a közösségi hálókon reklámként megjelenik, azokkal – mint csodaeszközökkel, például ventilátorral fűtőszálat izzítani – legyünk óvatosak! Nagyon sok a megtévesztő hirdetés.
