Telefon: +36 1 8729 100
E-mail: hivatal@zuglo.hu
november 24. péntek, Emma

A városligeti Gloriette kút története

Ezen a héten a Hősök terére látogattunk el, ahol a millenniumi emlékmű felépítését megelőzően Zsigmondy Vilmos 1878-ban több mint egy évtizedes munkával 970 méter mélységből 74 fokos gyógyvizet fakasztott. Az artézi kút fölé 1884-ben Ybl Miklós tervei alapján egy díszes ivókutat emeltek. A Gloriette kútnak nevezett építményt az ezredéves emlékmű és a nemzeti panteon létesítése során elbontották. A kút helyét ma egy, a Hősök tere kövezetébe helyezett, alig észrevehető réz emléktábla őrzi. Budapest egyik leglátogatottabb helyét felkeresőknek fogalmuk sincs róla, hogy korábban itt az akkori világ legmélyebb artézi kútja fölött egy díszes ivókút állt.

A harkányi artézi kút fúrásával hírnevet szerzett Zsigmondy Vilmos bányamérnök az 1860-as évek közepén azt feltételezte, hogy a budai hévforrások vízbázisa nagy mélységben Pest alatt található. Zsigmondy elmélete igazolására előbb a Margit-szigeten végzett fúrást, ahol – sejtésével ellentétben – csak 43,8 fokos vizet talált. Ezt követően Pest vezetésének engedélyével a Városliget nyugati szélén, a mai Hősök terén próbálkozott.

Hőforrás a Városliget szélén

Zsigmondy a kútfúrást a kiépítés alatt álló Sugárút (ma Andrássy út) tengelyében 1868 novemberében kezdte meg. A bányamérnök úgy gondolta, hogy egy-két év alatt elérik a vízmedencét, de a fúrótörések, villámcsapás és egyéb nehézségek miatt ehhez tíz évre volt szüksége. Végül 1878 januárjában érte el a 970 méteres mélységet, ahonnan 74 fokos víz tört a felszínre, amit a Sugár út csatornáin a Dunába vezettek. „Magyarország fővárosa ez idén egy világnevezetességgel lett gazdagabb: neki van a legmélyebb kútja a földkerekségén.” – számolt be a Vasárnapi Ujság 1878. október 13-án Zsigmondy sikeréről.

A messziről látszó, deszkatornyos artézi kút iránt óriási volt az érdeklődés, sokan keresték fel a bányamérnök által csak fúrháznak nevezett faépítményt, hogy megkóstolják a gőzölgő vizet.
„A sugárút felé tekintő oldalon van az ideiglenes ivóhelyiség – írta a Vasárnapi Ujság. – Keskeny korlát vezet – a nagy tolongás ellen – a födött szabad tornáczra, melynek hátsó falából kinyúlnak a vízvezetéki csapok, párolgó, gyöngyöző, forró vízsugarakat eresztve alá, melyekből a kiszolgáló nők meg-megmerítenek egy-egy füles poharat s oda nyújtják az inni szándékozónak, ki nem ritkán nem győzi az áthevült poharat egyik kezéből a másikba kapkodni s el is ejti, ha kissé érzékenyebb bőre van.”  Zsigmondy a gyógyvíz hasznosítására fürdőt szeretett volna létesíteni. Ehhez meg is kapta a fővárostól az engedélyt, amely nyomán a mai Széchenyi fürdő helyén 1881-ben megnyílt a ligeti artézi fürdő.

Ybl díszkútja

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1884 márciusában kezdeményezte a dinamikusan épülő Sugárutat lezáró artézi kút környékének rendezését. Egy hónappal később a Városligeti Bizottmány azt javasolta, hogy az 1885-ös Országos Általános Kiállítás megnyitására bontsák le a fúróházat és annak helyén emeljenek egy méltó építményt a hévforrás felé. A Gloriette kútra több terv is készült, azonban a Képzőművészeti Bizottság egyiket sem találta megvalósításra alkalmasnak, ezért a testület döntése nyomán Ybl Miklóst kérték fel egy gyorsan elkészíthető mű megtervezésére. Az elvárás szerint az építésznek egy teraszszerű zárt kútházat kellett tervezni, amelyre két oldalról bábos korlátú lépcső vezet, s a közepén öntöttvas zászlórúd áll. Azt is kikötötték, hogy a mű létesítési költsége ne haladja meg a 22 ezer forintot.

A Fővárosi Középítési Bizottság 1884. augusztus 25-i rendkívüli ülésén fogadta el Ybl Miklós artézi kút befedésére szolgáló építménytervét, s egyúttal felkérte az építészt a kivitelezés irányítására. A bizottság az ülésen jóváhagyta dr. Szabó József indítványát, hogy az építményen helyezzenek el egy márványtáblát, amelyen az artézi kút keresztmetszete látható. A testület által elfogadott kút tervét az Építési Ipar című lap 1884. augusztus 31-i számában így mutatta be: „az artézi kút fölé a forrás és a vízelvezető csövek befödéséül egy nyolc láb magas kupola épül cément alapon; e kupola külsőleg úgy lesz eltakarva, hogy a szem terasz-szerű emelvényt lát, a sugárúti oldalon két feljáróval. Fent padok lesznek és karzat. A két feljáró közt az emelvény alján vízmedence áll; közepéből vízsugár szökell föl. A tetőből magas oszlop, illetőleg rúd nyúlik föl, a végén nagy nemzeti zászlóval. A rúd vége alul horganyból lesz… A zászló rúd 24 méter magasságban végződik, ami egy 3 emeletes ház magasságának felel meg.”

A lap szerint Ybl terve a Bizottság tagjainak nagyon tetszett, várható megvalósítási költsége sem lépte túl az előírt összeget. Az építész a testületnek elmondta: a tervet úgy készítette, hogy az alkotás akár végleges is lehet. A Gloriette kút nevet viselő építmény 1884-ben készült el. A 2,5 m magas, nyolcszögletű, félköríves teraszára két széles, balluszteres korlátú lépcső vezetett, amelynek induló hengeres pilléreit oroszlános Budapest címer díszítette. A terasz homlokoldalának közepén egy maszkos vízköpő helyezkedett el, amelyből egy kisebb medencébe folyt az ivókúrára is alkalmas gyógyvíz. A terasz közepén egy henger alakú, kútházként szolgáló építmény magasodott. Ebből emelkedett ki a Városliget fái fölé nyúló 24 méteres öntöttacél zászlórúd, amelyet a köznyelv fogpiszkálónak nevezett el.

Lebontás és áthelyezés

Ybl alkotása nem sokáig díszeleghetett az időközben teljesen kiépült Sugárút végén, 1895-ben döntés született, hogy a Városliget nyugati szélén lévő területen, melyen a Gloriette kút is állt, millenniumi emlékmű és nemzeti panteon létesül. A díszkút nem illett bele a tervezett Ezredéves tér (ma Hősök tere) arculatába, ezért az elbontásáról határoztak. Arra vonatkozóan, hogy hol helyezzék el Ybl munkáját, számos javaslat született, ezek között szerepelt a Népliget, az Epreskert és a Széchenyi-hegy is.

Az elképzelésekről a Pesti Hírlap 1896. február 3-i számában így írt: „A csinos gloriettet, mely Ybl Miklós tervei szerint készült, most más helyen akarják fölállítani. Egyesek azt szeretnék, hogy az a népligetben állittassék föl. A svábhegyi lakosok azonban azt óhajtják, hogy a Széchenyi-hegy csúcsán helyezzék el s a zászlórúd jelezze a főváros legmagasabb pontját.”

Végül 1898-ban született meg a döntés arról, hogy az artézi kút fölé emelt építmény a Széchenyi-hegy csúcsára kerül és a jövőben kilátóként fog funkcionálni. „A gloriett köveit vigyázva szedték szét és a Svábhegy legmagasabb csúcsára a Széchenyi-hegyre vitték, hol ismét fölállítják.” – számolt b e az újság az ivókút lebontásáról és áthelyezéséről. A Széchenyi-hegyen Ybl alkotását a hely és új funkciójának megfelelő átalakításokkal állították fel. A létesítményt 1926-ban felújították, ennek során átépítették. A hévforrás helyét a Hősök terén, ahol valaha a Gloriette kút is állt, ma a kövezethez rögzített réz emléktábla őrzi.

Megosztás

Hozzászólások lezárva.