Telefon: +36 1 8729 100
E-mail: hivatal@zuglo.hu

Az aradi tizenhárom

Október 6-a gyásznap a magyar történelemben. Ezen a napon végezték ki Aradon a császári haditörvényszék ítélete alapján a levert 1848–49-es forradalom és szabadságharc tizenhárom honvéd tábornokát és Pesten az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost.

„Magyarország, ne feledd halottaidat, bosszúálló angyalként élnek ők” – járta be az országot az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követően a néma ellenállás időszakának jelszava. S valóban jöhettek jó vagy rossz idők, a magyar nép soha nem feledte azokat, akik életét a dicsőséges forradalmi napokat követő könyörtelen megtorlás derékba törte.

Ők azok, akiket egyszerűen csak aradi tizenháromként emlegetünk, s akikről a gyász napján itthon, s mindenütt a nagyvilágban mi, magyarok megemlékezünk.

Az Aradon kivégzett tizenhárom honvéd tábornok / Kép: Vasárnapi Ujság

Görgey és társai abban reménykedtek, ha a cári csapatok előtt teszik le a fegyvert, azok majd kordában tartják a megtorlást. Az oroszok azonban augusztus végén átadták a honvédeket az osztrákoknak, így már csak idő kérdése volt, mikor kezdődik a kegyetlen végjáték… A császári haditörvényszék nem sokat mérlegelt, hamar ítélkezett a szabad, független Magyarországért küzdők fölött. A büntetés általában akasztás volt, amit báró Haynau táborszernagy csak ritkán enyhített kegyelemből „Durch Pulwer und Blei”, vagyis golyó általi halálra. Október 6-án esős napra virradt az aradi vár. Ezen a napon nem is volt ébresztő, mert a várparancsnok riadókészültséget rendelt el. Az izgatott tüzérek égő kanóccal a kezükben fürkészték a szürkeségbe vesző, félelmetesen csendes várost. A győztes császári hadsereg félt!

Tichy őrnagy vezényletére előbb Schweidel József, Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos tábornokok testét sebezte halálra a kivégzőosztag sortüze, majd a vesztőhelyre kísérték gróf Leiningen-Westenburg Károly, Damjanich János, Nagysándor József, Török Ignác, Láhner György, Poeltenberg Ernő, Knezic Károly, Aulich Lajos és gróf Vécsey Károly tábornokokat, hogy Franz Bott, a brüni hóhér és két pribékje fizetség fejében kioltsa életüket. 1849. október 6-án Pesten sem tétlenkedtek a megtorlók, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost állították kivégzőosztag elé.

A kivégzés helyszíne / Kép: Vasárnapi Ujság

Kevés olyan magyar él a nagyvilágban, aki ne hallott volna már a tizenhárom, Aradon meggyilkolt honvédtábornokról. Rohanó világunkban azonban egyre kevesebben tudják: mikor végezték ki őket, kik voltak, honnan jöttek, s milyen utat jártak be az aradi vesztőhelyig. Nevüket is csak kevesen tudnák felsorolni. Ennek ellenére emlékük semmit sem halványult. Lehetett ugyanis a nagy, majd a megcsonkított Magyarországon és az elszakított országrészekben bármilyen rend, mindig megemlékeztek róluk, hol némán, hol csendesen, hol fényes ünnepségeken. Bátorságukat, hősiességüket, emberi tisztaságukat még nemzeti történetünk legsötétebb óráiban sem merte megkérdőjelezni senki.

Az aradi vértanúk emlékszobra a Szabadság téren / Kép: Vasárnapi Ujság

Nem csupán Batthyány és az aradi tizenhárom lett a féktelen bosszú áldozata, egy osztrák beszámoló szerint 1850 végéig 4628 magyar rebellis ügyét tárgyalták. Ferenc József hadbírái mintegy 500 halálos ítéletet hoztak, ebből 110–120-at hajtottak végre. Mintegy 1200–2000 embert vetettek börtönbe, illetve változtatták erre kegyelemből a halálos ítéletet. A honvédsereg 30 százalékát büntetésből hét évre besorozták a császári és királyi hadseregbe. A volt honvédeknek az időt Magyarországtól távol kellett leszolgálniuk. Az állami hivatalnokokat a legapróbb terhelő adat esetén elbocsátották. 1851-ben az emigráció legismertebb alakjait elítélték és távollétükben felakasztották, azaz nevüket egy akasztófára szögezték Pesten.

Batthyányi Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnökének kivégzése / Kép: Vasárnapi Ujság

Október 6-a gyásznap Magyarországon, aki megteheti e napon, gyújtson egy szál gyertyát a hősök és áldozatok emlékére és tegyen egy szál virágot emlékművükre. Megérdemlik. Ők valamennyien valóban a hazáért éltek és haltak!

Megosztás

Hozzászólások lezárva.