73 éves korában elhunyt a Zuglói Lapok egykori főszerkesztője, Deák András, aki a Népszava főszerkesztőjeként is beírta nevét a magyar újságírás történetébe. Emléke előtt tisztelegve alább kollégánk írását közöljük, aki hosszú éveken át dolgozott vele.
„23 évvel ezelőtt, 1999 nyarán kopogtattam be a Polgármesteri Hivatal negyedik emeletén levő kis szerkesztőségbe. Ide irányítottak ugyanis, hogy személyesen beszélhessek Deák Andrással, a Zuglói Lapok főszerkesztőjével. Rövid találkozás volt, én, mint kerületi pedagógus jeleztem, hogy szeretnék írni a kerületi lapban, ő meg, mint főszerkesztő, erre azonnal rábólintott. Kaptam egy vizsgamunkát, aztán megkezdtük a közös munkát.
Egészen 2010-ig együtt dolgoztunk. Nem tagadom, voltak vitáink, de azt el kellett ismernem, hogy az újságíráshoz nagyon értett. Nem csoda, hisz ő – velem ellentétben – nem az utcáról, hanem a Népszavától érkezett a helyi sajtóhoz. András, bár nem itt lakott a kerületben, ízig-vérig zuglói volt. Mindenkit ismert, és őt is mindenki ismerte. Pontosan tudta, melyik az a rendezvény, melyen neki, a főszerkesztőnek is illik személyesen részt vennie. Jóban volt minden polgármesterrel (többel is együtt dolgozott), minden képviselővel, jóban volt az iskolaigazgatókkal, a köztisztviselőkkel, jóban volt a rendőrökkel és a polgárőrökkel és jóban volt a papokkal, lelkipásztorokkal és az orvosokkal is. Jóban volt, mert tapasztalt újságíróként tudta, ez a legfontosabb dolga. Személyét még Grecsó Krisztián is regénybe foglalta, mert bár a „Mellettem elférsz” című könyvében név nélkül szerepel a helyi újság szerkesztője, én felismerni véltem benne Deák Andrást.
És emlékszem arra is, hogy 2010-ben milyen nehezére esett megválnia a kerülettől. Addigra már ugyanis „saját gyermekének” érezte a Zuglói Lapokat, amelyet két évtizeden át magas szinten szerkesztett. Az elmúlt tíz évben nem találkoztunk, nem is hallottam róla. Éppen ezért váratlanul ért és nagyon megdöbbentett a hír, hogy András már nincs közöttünk. Ma már egyre kevesebben vannak Zuglóban, akik ismerhették őt, de talán az ő nevükben is mondhatom: biztosak lehetünk benne, hogy Deák András a mennyországi szerkesztőségben is ízig-vérig újságíró és ízig-vérig zuglói szerkesztő lesz majd.”
Riersch Tamás
