Május 5. az esélyegyenlőség világnapja. Ebből az alkalomból Zugló Önkormányzata nagyszabású rendezvényt szervez, amelyen fellép Agárdi Szilvi látássérült énekesnő, a Nem Adom Fel! Együttes, a Paradance Company és a zuglói jelnyelvi kórus. Az eseményen adja át az idei esélyegyenlőségi díjat Horváth Csaba polgármester és Kisné Szivcsovics Nikolett, esélyegyenlőségi tanácsnok.
Kisné Szivcsovics Nikolett önkormányzati képviselő szerint kiemelten fontos a társadalom érzékenyítése, az integráció. Mint fogalmazott, az ilyen programok közelebb hozzák egymáshoz az ép és a fogyatékkal élő embereket.
– Ami idegen, amiről nem tudunk, nem ismerjük, az elutasítást, távolságtartást vált ki bennünk, pedig a segítségnyújtásnak alapvetőnek kellene lennie, mégpedig úgy, hogy ne érzékeltessük társainkkal, például egy kerekesszékessel, hogy fogyatékos – hangsúlyozta az esélyegyenlőségi tanácsnok, és rámutatott, az, hogy valaki sérült, csak egy állapot, ami fogyatékossággá, hiányossággá teszi ezt, az a környezet, ami sokszor nem akadálymentesített. A képviselő hangsúlyozta, mindenkinek joga van részt venni mindenben, ezért azon kell dolgozni, hogy ez lehetővé válhasson. Ezért tartja fontosnak a támogatott önálló életvitel és támogatott lakhatás ügyét is.
A kerületben több, fogyatékos emberekkel foglalkozó intézmény (vakok iskolája, mozgásjavító iskola, hallássérültek tanintézménye) van, ezeknek köszönhetően Zugló talán kicsit érzékenyebb, befogadóbb. Így véli Kisné Szivcsovics Nikolett is, akinek három, sajátos nevelési igényű gyermeke van, és azt tapasztalja, hogy a zuglóiak többnyire segítőkészek. Ugyanakkor óriási problémának nevezte, hogy az Örs vezér tere, és a Zugló vasútállomás nem akadálymentesített, illetve a Pillangó utcai megállóban lévő lift sem működik hónapok óta.
– Az lenne a jó, hogy a beruházásoknál, az intézmény-felújításoknál, a nagyobb infrastrukturális beruházásoknál, a közlekedéstervezésnél mindenféle szempontra odafigyelnének. Nem kell ahhoz fogyatékosság, hogy valakinek gondot okozzon a lépcső, gondoljunk csak egy babakocsit toló édesanyára vagy egy mozgásszervi problémával küzdő emberre – magyarázta a képviselőnő. – Az esélyegyenlőség egy általános alapelv, mindenkinek ugyanúgy jár: a speciális szükségletű embereknek, a sérülékeny csoportoknak, a hátrányos helyzetűeknek, de ide tartozik a nők helyzete, a láthatatlan munka, a fizikai és az infokommunikációs akadálymentesítés, továbbá a kulturális, a sportolási lehetőség biztosítása, sőt a lakhatás, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés is.
