Az idén nyolcvanöt éves Morschhauser Miklós Mednyánszky-díjas festőművész, Zugló díszpolgára képeiből nyílt jubileumi kiállítás a Stefánia Palotában. A Morsi 85 című tárlat a művész elmúlt harminc évben készült alkotásaiból nyújt válogatást.
A kiállítást Kiss József, a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Kulturális és Rekreációs Igazgatósága főelőadója nyitotta meg, aki beszédében kiemelte, Morschhauser Miklós az elmúlt harminc évben Magyarország több mint 100 településéről készített akvarell képet. A festmények között több van, amely olyan házat ábrázol, amelyet időközben lebontottak, átalakítottak, vagy összedőlt, ezért munkái egy része ma már történelem.
– A most nyolcvanöt éves Morschhauser Miklósnak a magyar táj, a magyar kultúra és a magyar haza a megihletője – jelentette ki Kiss József, aki azt is elmondta a művészről, hogy alkotómunkáját kettős cél vezérli. Az egyik, hogy képein az érdeklődést felkeltve mutassa be Magyarország szépségeit, míg a másik, hogy alkotásain keresztül a haza szeretetére neveljen.
– A festőművész kizárólag akvarellt készít. Natúr tájakat, tanyákat, falusi és városi utcarészleteket, vidéki életképeket, templomokat, várromokat, néha virágokat, illetve az utóbbi időben portrékat fest – sorolta a főelőadó, hozzátéve: aprólékosan kidolgozott képei szinte fotó realisztikusak, amelyeken egyéni módon örökíti meg a látványt.
– Morschhauser Miklós kompozíciója és színharmóniája mindig kiegyensúlyozott, képeinek természetes egyszerűsége nyugalmat, optimizmust, természettiszteletet és természetszeretetet sugároznak – hangsúlyozta Kiss József, megjegyezve: a művész akvarelljein a világ a valóságnál kicsit mindig szebb és idealizáltabb. Ezzel azt sugallja, hogy mindannyian tegyünk valamit ennek a szépségnek a megőrzéséért.
Fotó: Subits-Tóth Gergő
Morschhauser Miklós előadásában kifejtette: a kiállításon szereplő képeit úgy válogatta össze, hogy azok az elmúlt harminc év munkájának keresztmetszetét adják. A festőnél tradíció, hogy legtöbb tárlatnyitóján verset mond, ezt a szokását most is megtartotta, és felszólalását Juhász Gyula Magyar táj, magyar ecsettel című versével fejezte be.
