1848-49-ben a kerületünkben nem zajlottak hadi és politikai események, akkoriban városrész még gyéren lakott, erdős-lápos vidék volt. A Városliget viszont már kedvelt kirándulóhelynek számított. 1848. augusztus 13-án itt rendezték meg a fővárosi lovas nemzetőrség eskütételét és zászlóavatását. 1849 májusában pedig, Buda ostroma idején a Ligetbe menekültek az emberek a Pestet lövető Hentzi generális ágyúgolyói elől.
A szemfüles Landerer Lajos még idejében hírét vette, hogy mi készül másnap a városban, ezért feltöltette nyomdája papírkészletét és reggelre berendelte nyomdászát. 1848. március 15-én reggel a radikális ifjúság képviselői Petőfi, Irinyi, Vasvári és Jókai társaságában megjelentek a nyomdában és felszólították Landerert, hogy nyomtassa ki a Tizenkét Pontot és a Nemzeti dalt. Ő ugyan szabadkozott, hogy cenzori engedély nélkül nem teheti, de közben odasúgta a mellette állóknak, hogy foglaljanak le egy nyomdagépet. Miután ezt Irinyi megtette, Landerer az „erőszaknak” engedve utasította nyomdászát, hogy teljesítse az ifjak kívánságát.
Délben már osztották is a tömegnek a Nemzeti dalt, valamint a Tizenkét Pontot, amely első helyen követelte a sajtószabadságot. A sokaság nyomására a Városi Tanács aláírta a Tizenkét Pontot. A forradalmi választmány Budára ment, ahol a Helytartótanáccsal eltöröltette a cenzúrát, majd este a nép kiszabadította várbéli börtönéből Táncsicsot.
Március idusán vértelenül győzött a pesti polgárok forradalma. A mámorító napot követő bécsi tárgyalások után úgy tűnt: Magyarország örökre megszabadul a feudális igától és a polgári fejlődés útjára léphet. Néhány hét után azonban már látszott, hogy az udvar együttműködése csak mesterkélt volt és nem tekinti véglegesnek a változásokat.
Magyarország romló katonapolitikai helyzete, illetve a Délvidékről érkező riasztó hírek világossá tették a Batthyány-kormány számára, hogy a fegyveres erőpróba elkerülhetetlen.
Május közepén indult meg az első tíz honvéd zászlóalj szervezése. A nemzet összefogásának köszönhetően 1848 őszén már a bécsi hadügytől független fegyveres erő állt a magyar kormány rendelkezésére.
A hadi helyzet átmeneti rosszabbodását követően a szabadságharc tavaszi hadjárata során Buda bevételével a honvédsereg katonai sikerei csúcsára jutott, ugyanakkor elérte lehetőségei határait is.
Buda után még számos csatában arattak fényes győzelmet a honvédek, de a túlerő szorításában magára maradt Magyarország, csak ideig-óráig maradhatott talpon.
Bár az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc elbukott, jöhettek bármennyire is sanyarú idők, a dicső napok emlékét, a forradalom eszméjét soha többé nem lehetett kitörölni az emberek szívéből.
1848-49-ben a mai Zugló területén nem zajlottak hadi és politikai események, akkoriban városrész még gyéren lakott, erdős-lápos vidék volt. A Városliget viszont már kedvelt pihenő, szórakozó és kirándulóhelynek számított. A feljegyzések szerint 1848. augusztus 13-án itt rendezték meg a fővárosi lovas nemzetőrség eskütételét és zászlóavatását. 1849 májusában pedig, Buda ostroma idején a Ligetbe menekültek az emberek a Pestet lövető Hentzi generális ágyúgolyói elől.
Az ágyúk lőtávolságán kívül eső Ligetben pár nap alatt hatalmas tömeg gyűlt össze. A biztonságot keresők mindennapjainak és a rendfenntartásának megszervezésével Wágner Ignác városi rendőrtisztet bízták meg. A polgárok ellátására iparosok és kereskedők települtek a Városligetbe, a lövöldében pedig gyógyszertárat rendeztek be. Emellett Irányi Dániel kormánybiztos intézkedésére eső ellen védő bódékat telepítettek a területre. A menekültváros Buda május 21-i elfoglalását követően oszlott fel.
forrás: ujjealigetben.blog, Majkó Zsuzsa, ogyk.hu, Papp Dezső
