Telefon: +36 1 8729 100
E-mail: hivatal@zuglo.hu
augusztus 21. hétfő, Sámuel

Lehet nem ismerni a lehetetlent

Csiki Gábor minden reggel korán elindul Csáktornya parki lakásából. A családi munkamegosztás szerint ugyanis az ő dolga, hogy a négy gyermeküket az óvodákba és az iskolákba elfuvarozza. Majd rohan a műhelyébe, vagy az etyeki, a fóti, esetleg a rákospalotai filmstúdióba, ahol aztán 12-14 órás munkaidejében lehetetlennek tűnő feladatokat old meg.

– A filmvásznon minden olyan egyszerűnek tűnik, pedig a kulisszák mögött még a legapróbb részletekre is oda kell figyelni. 

– Hajjaj, a külföldi produkciók pedig különösen igényesek. A forgatókönyvíró, a rendező, a designer, a látványtervező mind megmondja, hogy mit szeretnének az adott filmben használni.

– Amit viszont Önnek kell elkészítenie.

– Ez a dolga egy filmkellék-készítőnek. Nekünk nincs lehetőségünk és időnk sem arra, hogy azon morfondírozzunk, miért kell ezt vagy azt a furcsaságot ilyen aprólékosan legyártani. Tőlünk azt várják, hogy időben és a legjobb minőségben hozzuk azt, amit ők a jelenethez elképzeltek.

– Milyen filmes kellékekre gondoljunk?

– Bármilyenre, a legkisebb eszköztől a legnagyobbakig. Hogy egy extrém példát mondjak, például egy korhű füldugót képzeljen el, illetve mondjuk egy mozsárágyút. Nekünk a kérésnek megfelelően, de a legmagasabb szinten kell produkálnunk. Amióta megnyílt az etyeki Korda Filmstúdió, csak úgy özönlenek hozzánk a külföldi produkciók. Ezzel pedig az igények is megváltoztak. Ma már a filmkellék-készítőnek is sokkal magasabb szinten kell teljesíteniük, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt.

– Hogy lesz valakiből filmkellék-készítő?

– Egyszerűen válaszolva, nem tudom. Ma Magyarországon ilyen képzés nincsen. A szakma nem keverendő össze a színházi díszlet- és jelmeztervezéssel. Egy jó filmkellék-készítőnek mindenhez, az asztalos munkától kezdve a mikroelektronikáig értenie kell. Ezt hívják ezermesternek, úgy hiszem. Én csak a saját példámat tudom elmondani, jómagam autószerelőként dolgoztam, tehát bütykölni mindig is szerettem. Három évig jártam a Műegyetemre, ahol gyakorlaton sok gyártófolyamattal megismerkedtem. Aztán egyszer egy barátom elhívott, hogy segítsek a Hellboy II (Az Aranyhadsereg) című film forgatásán, ahol asszisztensként dolgoztam, és egyrészt nekem is nagyon megtetszett a filmes szakma, másrészt az én munkámmal is meg voltak elégedve, mert nem sokkal később már Máltán találtam magamat, ahol Roland Stevenson vezető kellékkészítővel az Agora című film kellékeit készítettük el.

– Az elmúlt nyolc évben sok neves rendezővel és neves színésszel dolgozott együtt. Kit őriz szívesen az emlékezetében?

– Mi, filmkellék-készítők ritkábban kerülünk kapcsolatba a színészekkel. Ám, az én eszközeimet használta már Nicolas Cage, Jeremy Irons, Jason Statham, Eva Green vagy éppen Tom Hanks is. Volt időszak, amikor szinte csak Oscar-díjas színészeknek dolgozhattam. A rendezőkkel már több kapcsolatom van, hisz egy-egy fontosabb kellék elkészítésekor az ő jóváhagyásukra is szükség van. Van egy aranyos történetem, Ron Howard az Inferno című film forgatásán egyszer a kezembe adta a kézimonitorját, hogy az egyik elkészített kellékemet ellenőrzésképpen én is visszanézhessem. A kollégái azt mondták, ilyenre korábban még sosem volt példa.

– Ezek szerint elismerik?

– Remélem, vagyis bízom benne, de nekem a legnagyobb elismerés, ha hívnak a produkciókba.

– Külföldi színészeket, külföldi rendezőket emlegetett, ezek szerint hazai produkciókban nem szokott dolgozni?

– Nem nagyon. A külföldi produkciók stabilabb háttérrel rendelkeznek, mint a hazaiak. Magyar filmben csak egyszer, az Argo 2-ben dolgoztam, de ott is csak pici feladatot vállaltam.

– Mit szeretnek a rendezők Csiki Gáborban?

– Talán azt, hogy kreatív és alapos vagyok. A feleségem szokta mondani, hogy túlságosan is alapos vagyok. Valóban képes vagyok egy-egy apróságon napokat agyalni. A Houdini című filmben például az összes trükköt technikailag oldottuk meg. De volt olyan is – a Borgiák forgatásán -, amikor olyan jól sikerült az egyik kellékem, hogy amiatt a forgatókönyvön is módosítottak egy picit.

– Adódik a kérdés, otthon is ilyen ezermester?

– Lennék, csak, sajnos a munkámból kifolyólag keveset vagyok otthon. Így az ottani feladatokra már nagyon kevés időm van. Szerencsére a feleségem biztosítja a stabil hátteret, sőt, még egyes kellékek elkészítésébe is be szokott segíteni.

– És a négy gyermek közül van, ki örökölje ezt a tehetséget?

– A gyerekeim még kicsik, így nem tudom, kiből mi lesz. Nem is akarom erőltetni őket, bár az egyik fiam nagyon szeret a műhelyünkben lebzselni, és láthatóan érdeklik a munkálatok. Majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Megosztás

Hozzászólások lezárva.